Tegnap este megint kaptam egy álneves rajongót, de még arra sem vettem a fáradtságot, hogy legalább az ip-jét megnézzem. Szimplán töröltem a kommentjeit. De mit nem ad az ég, az index szerkesztői is éppen ezzel a témával foglalkozó írást tettek közzé, így most ezkövetkezik, szó szerint átemelve.

Amikor legutóbb rákérdeztünk, olvasóink válaszaiból egyértelművé vált, hogy az internetezők ki nem állhatják a fórumokat, blogkommenteket személyeskedéssel, reklámmal, trágárkodással, a témától eltérő hozzászólásokkal, rosszindulatú kommentekkel szennyező felhasználókat. Magyarul a trollokat. De mit lehet tenni velük?

A pszichológusok szerint [1] természetes folyamat, hogy a neten kicsit mindenki trollá válik. Ennek sok oka van, a fontosabbak az anonimitás, a beszélgetőpartnerek fizikai távolsága, az aszinkronitás (vagyis hogy van időnk gondolkodni egy-egy válaszon, visszavágáson) és a disszociativitás (az interneten leírt szavaknak nem érezzük a súlyát annyira, mintha kimondanánk őket, tudat alatt csak ártatlan játéknak vesszük a kommentelést, amit nem is mi magunk teszünk meg, hanem a csak online létező alteregónk).

Ráadásul az online kommunikáció alapvetően tökéletlen: kutatások szerint [2] élőbeszédben az információ hét százalékát adjuk csak át szavakkal, harmincnyolc százalék a hangsúly és hangszín, a maradékra a mimikát, testbeszédet és a többi nonverbális eszközt használjuk. Az online kommunikáció hatékonysága ezek hiányában mindenképpen pocsék, ami már alapban frusztráció és félreértések forrása.

Ehhez jön még az autoritás hiánya: a neten azok lehetünk, akinek mutatjuk magunkat, a Nobel-díjas tudós ugyanúgy csak egy nick, mint egy gimnazista. Plusz ott van a következménynélküliség, az online személyiségünk flexibilitása (bármikor regisztrálhatunk új nicket a múltunkat eltörölve). A pszichológusok régóta vitatkoznak azon [3], hogy ezek a körülmények az emberek valódi személyiségét erősítik-e fel, amit a hagyományos kommunikációban elnyom az ember, vagy mint Dr. Jekyll és Mr. Hyde esetében, kommentelőként a rosszabbik énünk szabadul el. Mindenesetre valamit tenni kell, még ha az rendszerint felveti a szólásszabadság korlátozásának témáját is.

Nem lehet minden troll mellé moderátort állítani

Adná magát a megoldás, hogy alkalmazzunk egy hadseregnyi moderátort, akik napi huszonnégy órában, heti hét napon át felügyelik a kommentezőket. Ezzel több probléma is van. Egyrészt lelkesedésből senki sem fog trollok után takarítani, azt az üzleti modellt meg még senki sem találta fel, amiben egy seregnyi moderátor alkalmazása a végén pozitív hatással van a pénzügyekre. Ráadásul mindenki máshol húzza meg a még elviselhető és a már kidobandó hozzászólások közti határt, így minél több a moderátorunk, annál következetlenebb is lesz a kommentek ellenőrzése. Az előzetes moderálás (minden komment csak a moderátor jóváhagyásával jelenhet meg) halála is ez: egyszerűen túl sok erőforrást igényel.

Nosza, írjunk akkor moderátorprogramot! A mesterségesintellgencia-kutatás persze még nem tart ott, hogy egy algoritmus kiérezzen egy szövegből olyasmiket, mint a gúny vagy az irónia; bár vannak erre gyerekcipőben járó, de egészen reményteli próbálkozások [4]. Így a legreménytelibb ilyesfajta programok (mint például a StupidFilter [5]) is inkább formai dolgokból próbálják kiszűrni a trollokat, mint a mértéktelen szmájlizás, az írásjelek halmozása, a nagybetűs ordítás vagy az online szleng túlzott használata.

A YouTube egy időben azzal kísérletezett [6], hogy egy beszédszintetizátorral felolvassa a júzer kommentjét, mielőtt véglegesítené, így talán az első felindulásból elkövetett kommenteket el lehet kerülni. A Microsoft egy olyan technológiát fejleszt [7], ami az Xbox Live beszélgetőcsatornáin az élőbeszédet cenzúrázná valós időben (ez az angol nyelv szegényes káromkodásszókincsének felismerésén és kisípolásán alapul).

Ha az MI nem megoldás, lehet a közösségre is bízni a moderálást, az olyan webkettes, és a gyakorlatban ez működik talán a legjobban az összes módszer közül. Minden kommentelő értékelhet minden kommentet (ez általában nagyon egyszerű, egy felfelé és egy lefelé mutató kis hüvelykujjikon), és amelyik komment sok mínuszt kap, az eltűnik.

A tömeg bölcsessége alapvetően jó szűrő, de a trollok mellett gyakran kiirt korrekt, megindokolt, csak a többség véleményével éppen ellenkező véleményeket is. És kellően eltökélt, az idejüket nem sajnáló trollok simán átvehetik a hatalmat, borzasztó káoszt okozva. A leghíresebb ilyen eset [8] az Engadgeten történt idén tavasszal, ahol a közösség egy része annyira felháborodott pár poszton, hogy kinyírta az egész közösségi moderálást, átmenetileg ki is kellett kapcsolni a kommentezés lehetőségét.

Sokkterápia

Az eddigi módszerek tüneti kezelést jelentettek, vagyis a trollok kommentjeinek gyors és hatékony eltüntetését. Érdemesebb lenne a probléma gyökerével foglalkozni inkább, és nem takarítani utánuk, hanem elvenni a kedvüket a trollkodástól.

A legbátrabb efféle húzást a Somethingawful.com fórumának fenntartói vállalták [9], amikor tízdolláros egyszeri díjat kezdtek kérni egy felhasználó regisztrálásáért. Ez nem olyan összeg, ami földhöz vágná az embert, viszont elveszi a kommentelés következménynélküliségét, tétet ad az egésznek. Ha trollkodtál és kitiltottak, újabb tíz dollárért visszajöhetsz. Persze az más kérdés, hogy megér-e a kommentelési lehetőség akármilyen fórumon is akármennyi pénzt, vagy ezzel az egész szabad véleménynyilvánítás lelke vész el.

Szintén a már említett pszichológiai tényezők egyikét lövi ki a kínai módszer [10] (ami csak a nevében kínai, valójában Koreában [11], Franciaországban [12], Brazíliában [13] és egyes amerikai államokban [14] is pedzegették már a bevezetését): a netes anonimitás káros, mindenki vállalja névvel és arccal a mondandóját. Bár ezt a kínaiak nyilvánvaló módon nem a trollok ellen találták ki – vagy nagyon tágan értelmezik ezt a fogalmat, és ide értenek mindenkit, aki másképp gondolkodik, mint a párt hivatalos álláspontja –, akár működőképes is lehet. Erre utal, hogy az olyan oldalakon, ahol önként adják fel az emberek az anonimitásukat (jellemzően közösségi hálózatok), egészen más a hangnem, mint a teljesen nyílt fórumokon és blogokon.

Vannak, akik szerint az anonimitás halálával nyílik majd meg a web 3.0, ahol nincsenek trollok, nincsen kalózkodás és illegális fájlcsere: névvel, címmel, személyi számmal lépünk fel a netre, és minden kommentünkkért és minden kattintásunkért felelünk, és felelősségre vonhatók vagyunk. Bármennyire is borzasztó utópiának tűnik ez, könnyen belátható, hogy ez az érdeke a hirdetőktől kezdve a szórakoztatóiparon át a hackereket, ipari kémeket és gyerekpornó-terjesztőket üldöző hatóságokig nagyon sok mindenkinek. Ma az internet még olyan, mint a vadnyugat, élvezzük ki, amíg tart, még ha ez azzal jár is, hogy el kell viselnünk a trollokat.